Az Orosz Föderációban az egyik elsődleges állami feladat az egészségügy, az ellátás szervezése, a megelőzés és a lakosság egészségi állapotának fejlesztése. 

Az 1917. februári és októberi forradalmakat követően a fő irány egy egységes állami orvosi ellátó és megelőző rendszer létrehozása volt. Az 1960-as évek közepétől az ország egészségi mutatói jelentősen emelkedtek. Ennek ellenére a 70-es évekre megkezdődött a közellátás hanyatlása, ami az egészségügyi reform szükségességének egyértelmű jele volt. Az 1990-91-es reform megteremtette az alapját egy kötelező biztosításos rendszer felé történő elmozdulásnak. A 20. század végén a Szovjetunió összeomlása és az ország társadalmi és gazdasági rendszerének hirtelen átalakulása olyan egészségügyi problémákhoz és változásokhoz vezettek, melyek közül sok ma is megválaszolásra vár.

1998-ban az orosz kormány egy központilag finanszírozott programot indított, mely minden orosz állampolgár számára garantálta az ingyenes egészségügyi ellátást. 2005-től éves célok jelennek meg egy fő ellátási költségére. Regionális programok indultak az Orosz Föderáció 60 régiójában 2007-ben, 65,4 milliárd rubeles hiánnyal. Az Orosz Föderáció 58 régiójában készült felmérés a kötelező egészségbiztosítási programok (MHI) deficitjéről (29,2 milliárd rubel). Az MHI források az ellátó létesítményekbe olyan magánbiztosítókon keresztül kerülnek, melyeknek nem érdeke sem az ellátás minőségének javítása, sem pedig a költségek csökkentése. 

A finanszírozás másik iránya a magán egészségügyi ellátás és az önkéntes egészségbiztosítói (VHI) programok. Létezésükkel az egészségügyi intézmények számára további források bevonására nyílik lehetőség. Ugyanakkor ezen szolgáltatások alulszabályozottsága az állami programokban részt vevő emberek egészségügyi ellátásának minőségét és hozzáférhetőségét rontja.

Az orosz ellátórendszer önálló vagy lazán integrált járóbeteg, sürgősségi és fekvőbeteg ellátásból épül fel. A lakosság számára 5993 kórház 7951 egészségügyi centrum, 2330 szakrendelő és 827 fogászati klinika elérhető. A járóbeteg ellátó intézmények jelentik az ellátás első vonalát, fejlett hálózatuk ellenére csak alig tudnak megfelelni az orosz lakosság méretének és modern igényeinek. A körzeti orvosok munkájának gyenge szervezettsége és jelenlegi fizetése éppen az elsődleges ellátás legfontosabb feladatát, a megelőzést akadályozza. A szociális ellátás és a krónikus betegségek követésének hiánya olyan helyzethez vezetett, melyben a sürgősségi ellátás széles körben járóbeteg ellátássá vált.

Járóbeteg/szakrendelő szinten a szociális ellátás és az otthoni ápolás igen fejletlen, és a kapcsolat a kórházi és rendelői szintek közt elégtelen.  A meglévő rehabilitációs intézmények diagnosztikai és terápiás eszközparkja nem felel meg a modern követelményeknek. A szabályozás szintjén sincsenek meg a keretek a hosszú távú ellátásnak és a rehabilitációnak.

A kórházi ellátás az ország egészségügyi rendszerének fő eleme. Oroszországban a kórházi ágyak száma megfelel az ország igényeinek. 2007-ben a hospitalizált betegek 3,3%-a szövetségi, 24,3%-a regionális szövetségi és 72,4%-a közösségi fekvőbeteg intézményekben volt elhelyezve. Mindezek ellenére a jelenlegi fekvőbeteg ellátás nincs hatékonyan megszervezve. Folytatódik a megelőző és ellátó intézmények hálózatának leépülése. Ennek oka, hogy a kisebb kerületi szintű kórházak és vidéki rendelők centralizált regionális intézményekké egyesülnek, mellyel a hatékonyságot kívánják javítani.

A korábbi években az orosz egészségügyben ellentmondó trendek figyelhetők meg. Funkcionális és financiális szempontból is fejlődés mutatkozik az egészségügyi költségek terén, a megelőző és ellátó létesítmények átlagos méretének növekedése, a növekvő tartalékok az elsődleges és speciális ellátásban, a kezelési idők csökkenése, a kórházi ágyak jobb kihasználtsága és a kórházi kezelést helyettesítő ellátás fejlődése.

Ennek ellenére az orosz egészségügy egyik nagy nehézsége jelenleg az egészségügyi dolgozók ellenőrzésének hiánya és nem megfelelő eloszlásuk a szövetségi, városi és vidéki intézményekben. Oroszországban hiányzik az ápolói ellátási rendszer is, ami megnehezíti az elsődleges ellátás fejlesztését, a drágább ellátási formák arányának csökkentését és prevenció hangsúlyosabbá tételét.

Az orosz egészségügy legnehezebb feladata, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt a centralizáció és decentralizáció, az autonóm vezetés és központi irányítás között, és a források elosztásánál egyszerre tegyen eleget a prevenció és a nemzet egészségügyi állapotának javulását célzó folyamatos fejlődés követelményeinek.

Tények és adatok

Oroszország jelenleg költségvetés/ biztosítói modell szerint finanszírozza az állami egészségügyet. Az ingyenes ellátásra fordított állami kiadások 2007-ben 897,3 milliárd rubelre rúgtak, ez 2001-hez képest 3,8-szoros reálnövekedés. A program szövetségi költségvetési, szövetségi intézményi, helyi költségvetési (63,4 %) és MHI-s (36,6%) forrásokból gazdálkodik. 2007-ben az alapvető kötelező egészségügyi biztosítási program 328,2 milliárd rubelbe került. A legfőbb egészségügyi költségek a fekvőbeteg ellátás (41,6%), járóbeteg/szakrendelés (36,5%), sürgősségi ellátás (5,6%) és egyebek.
Az orosz demográfiai helyzet továbbra sem stabil. A teljes lakosság 1992-től kezdve csökken, 2009-re 141.903.979 fő, ami megfelel az 1980-as évek eleji lakosságszámnak. Mindent összevetve az ország lakosságcsökkenése a 2007-es -3,3 százalékról -2,5 százalékra csökkent 2008-ban. A változást a születések számának emelkedése és a halálozások számának csökkenése eredményezte. 2009-ben 502.000-rel több gyerek született, mint 2008-ban. 2009-ben 1000 főre 12,4 születés jutott. A csecsemőkori halálozás 1,5-2-szerese a fejlett országok adatainak. Noha a várható életkor 2008-ra 67,88 évre növekedett, ez még mindig 12,5 évvel kevesebb, mint az EU tagállamok átlaga (2004 előtt csatlakozott tagállamoké).  A férfiak és nők várható élettartama közti különbség 13 év a nők javára. A legfontosabb tényező a rövid várható élettartam adatokban a dolgozó korúak magas halálozási aránya, mely 40%-kal nőtt 1990 óta.
A teljes halálozási ráta (az összes halálokot figyelembe véve) 2009-ben 14,2/1000fő volt, ami a 2008-as 14,6-hoz képest csökkenés, de még mindig a régi EU tagok 1,5-szerese. 2009-ben a legfőbb halálokok a keringési rendellenességek (56,6%), rák (13,8%) és külső okok (11,9%). A közlekedési balesetben 2008-ban minden 100.000 lakosból 27,4-en vesztették életüket (2007: 27,7; 2006:26,8; 2005: 28,1), ami a régi EU tagok háromszorosa (8,4), míg az egy főre jutó járművek száma fele az EU országokénak. 2008 első 10 hónapjában az öngyilkosságok száma 27,8/10.000 fő volt (2007: 28,8; 2006: 30,1; 2005: 32,2) ami az EU országok 2,9-szerese (2005-ben 9,9).
2008-ban az átlagos kórházi ágykihasználtság 321 nap volt, az átlagos kórházi tartózkodás 13,1 nap. A fekvőbeteg ellátás alternatíváinak alkalmazása további kapacitásokat hozott létre, a nappali fekvőbeteg ellátó intézmények ágyszáma a 2006-os 187.000-ről 2007-re 206.200-ra nőtt, míg a nappali fekvőbeteg intézményekben hospitalizáltak száma 100.000 főre vetítve 3,6-ról 3,8-ra nőtt. A 24 órás intézményekben hospitalizáltak száma továbbra is magas, itt továbbra is kevés az ágy.
2008-ban 621.000 orvos és 1,3 millió ápoló állt alkalmazásban az orosz egészségügyben. 100.000 főre 43,8 orvos jut, de ez a vidéki területeken csak 12,1. Az általános orvosok aránya 1,26%.
Az orvos-beteg találkozások száma 2007-ben 1,3 milliárd volt, amiből 6,9% otthoni látogatás volt. Ezek főtömegében (80%-ban) egyéb terapeuta, gyermekgyógyász, szülész-nőgyógyász is részt vett.

Az eredeti cikk itt olvasható

A szerző Mihail I. Davidov, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, az Orosz Orvostudományi Akadémia elnöke és Oleg P. Szepin, az Orosz Orvostudományi Akadémia tagja és az Orosz Nemzeti Közegészségügyi Intézet igazgatója